1. Mit vársz a WH-tól? Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel?

A WH-tól azt várom, hogy a Femslash is sokkal jobban elterjedt lesz, ütőképes történetekkel, melyek elnyerik a nagyérdemű szeretetét és helyét a kedvencek között. Én magam pedig azért döntöttem úgy, hogy jelentkezek, mert szeretem az új dolgokat, kipróbálni magam, mennyire tudom teljesíteni a dolgokat, és az is indított el ezen a versenyen, hogy a Snarry-Drarry olimpián nem fogadták el a jelentkezésem a korom miatt, én pedig kihíváson akartam részt venni. Ez tűnhet úgy, hogy ha nincs ez, akkor jó ez is - de én soha nem gondoltam így. :))

2. Általában mit szeretsz írni, mik a kedvenc párosaid és hogy kerül képbe a femslash?

Én a sötét, angst, Hurt/Comfort történetek híve vagyok, melyek bemutatják az érzelmeket - erre szeretek különösen nagy hangsúlyt fektetni, olvasásánál és írásnál egyaránt -, és szeretem az olyan végeket, amik reálisak, valósághűek, vagyis ha a szereplő annyira el van keseredve, nem talál más kiutat a boldogságához, mint a halál, akkor megölöm. Mert neki az lesz a boldogság, nem pedig, hogy tovább él valaki oldalán. Ez attól függ mennyire súlyos, komoly a helyzete. Lehet morbid, de el kell azon gondolkodj, hogy mi a boldogság, és főleg azon, hogy kinek mi. A kedvenc párosaim: Snarry, Drarry, szeretem még a Hermione/Perselust is, de ilyet már nem olvasok - bár újra el kéne kezdenem, mert a slasher énem kezdi átvenni a nemslasher fölött a hatalmat -, és minden, amiben Perselus Piton szerepel. Mostanában kacsingatok Lucius felé is, de még csak kacsingatok - még nem írtam vele, és még nem is tervezek, de még nem is olvastam szerintem. Hogy kerül képbe a Femslash? Az előző válaszban említettem, hogy miért jelentkeztem. Amúgy meg azt vallom, hogy lány-lány, fiú-fiú slash, és mivel én is a női nem képviselője vagyok, talán egy kicsivel jobban tudom, mi játszódik a lányokban, mint a fiúkban. (Amúgy ez nem igaz, csak olyan jól hangzik...X'D Én a saját kis világomban elvagyok, mindig úgy alakítom a történetet, hogy az nekem tetszen, és hogyha én lennék az olvasó, akkor ne legyen nekem elérhetetlen.)

3. Olvastál már femslasht? És ha igen, melyiket?

Még kezdő slasher koromban egyet, egy kis one-shot történetet, ahol Hermione/Ginny volt a páros, szerencsére mentes minden szexualizálástól, mert még akkor csak szoktam a dolgot. Azóta Draconiának volt egy/van egy története, ami a híres-hírhedt L Világa című leszbikus sorozathoz kapcsolódott, az volt életem második feme, de sajnos csak a harmadik fejezetig tudtuk olvasni - ha jól emlékszem. Az elsőnek a címét nem tudom, csak annyi ugrik be, hogy valamelyiküknek el kellett menni talán valami harcba, és a végén meghalt, de még talán utoljára szellemalakban visszament szerelméhez, és mondta, hogy lépjen túl, legyen boldog... Vagy valami ilyesmi, nem tudom már pontosan miről szól, mi volt benne, ki írta, mi a címe, és azt sem, hogy hol olvastam. A Lumoson vagy a Merengőn? Ezt itt a kérdés.

4. Megosztanád velünk egy - lehetőleg közelmúltban, de lehet korábban is - álmodott álmod?

Kapásból, csak hogy szívassam az embert, rávágom, hogy nem, de úgy is elkezdek mesélni, szóval... XD.
Mostanában nem emlékszem pontosan az álmaimra (addig jó nekem és a világnak... ki tudja, milyen világuralomra törő dolgokat álmodtam...), de volt nemrég egy nagyon rossz álmom. Ez főleg a Kesernyés Füst. című verseim miatt, meg az ott kapott szívmelengető véleményeknek köszönhető. És hogy későn feküdtem le, golyózott már a szemem is.
A volt sulimban voltunk, az informatika teremben, a gépeket egyszer csak megtámadták; terrortámadás történt. Valahogyan meg tudtam szökni, és mamám házához szaladtam, felmentem hozzá - emeletes ház -, de ő aludt, és nem vette észre a megjövetelemet. És akkor szépen rádöbbentem, hogy nekem testvéremék is a volt sulimba járnak, én pedig ott hagytam őket. Az ajtó előtt álltam, próbáltam dönteni, mit tegyek, mamám is megjelent, valamit mondtam neki, majd léptem volna ki, hogy visszamenjek értük; inkább én legyek ott, mint ők. De az ajtót ahogy nyitottam, úgy csuktam is vissza, mert a terroristák, hatalmas nagy fekete maszkban, rengeteg pisztollyal és késsel hajtották fel a gyerekeket a háztetőre... a kukucskálón láttam a kétségbeesett és zokogó gyerekeket, majd megpillantottam húgomat, de hiába akartam kinyitni az ajtót, nem tehettem, mert egy terrorista közvetlenül mellette haladt - így észrevettek volna, én is meghalok, mamám is. Mikor felmentek, kísérteties csönd lett, és zokogtam, mert tudtam, hogy nem nézhetem ezt tétlenül, hogy nem, nem lehetnek ott nélkülem ők; inkább én, mint ők. Mamám próbált visszatartani, de én kiléptem, bezártam az ajtót, és attól sem kellett tartanom, hogy mamám hülyeséget csinál - mert megértettem vele, hogy ott kell lennem, hogy nem tudnék azzal a tudattal többé élni, hogy öcsémék ott vannak a terroristákkal, én meg alattuk, néhány fal választ el minket, halom a puska dörgéseit... nem, nem tudtam volna vele élni. Felmentem... és a szívem is megállt egy pillanatra, ugyanis nem vettek észre, de öcsém ott térdelt a nagydarab ölni készülő férfiak előtt... és még sírt is. (ez kegyetlen rész volt, most is könnyezek, ahogyan írom). Láttam húgomat, ahogyan sokkosan nézi a jelenetet, én pedig elkiáltottam magam, hogy ne, ne öljétek meg, inkább engem. És odavetettem eléjük magam, ők pedig csak mosolyogtak, de megígérték, hogy tesómnak nem fog semmi baja esni - húgomat direkt nem említettem, nehogy utána bosszúból, vagy élvezetből megöljék őt, a szememmel jeleztem neki is, hogy nem, ő nem a testvérem, ki ne találjon semmit sem. Mert kérdezték tőlem, én pedig válaszoltam, hogy nem, csak mi vagyunk ketten. (A háztetőn az összes tanár és diák tudta az igazat, de volt, aki a húgomat tartotta vissza, és mondták, hogy nem, nem szabad odamenned.) Majd ellökdösték tőlem síró öcsémet, én pedig éreztem, hogy a csövet a fejemhez nyomják, hogy mindenki engem néz... majd zokogva ébredtem fel. Szörnyű volt, mert tényleg éreztem mindent. Másnap meg álmodtam az előzőleg leírt álmomat, amit szépen kitöröltem innen, mert azt inkább nem mondom meg... ott hugomat mentettem meg, inkább felajánlottam magam, hogy én legyek az áldozat. És ezek után rájöttem, hogy én a valóságban is fel merném magam áldozni értük, annyira szeretem őket.
Hupsz... ez egy kicsi sokra sikeredett. Na sebaj. ^^

5. Mit üzennél az olvasóknak?

Hogy mindig írjatok véleményt, még ha az negatív is, mert meg lehet azt is fogalmazni emberi módon, nem kell anyázni. Akik csak olvasnak, nem tudják, hogy egy-egy új vélemény mennyit jelent az írónak - hisz nekünk ez a "fizetségünk" ezt kapjuk azért, amiért írunk. És a másik meg, hogy hallgassatok japán zenét!!!

Írnál 3-4 bekezdést neked tetsző témában? Bármiről, bárkiről, minden opcionális :]

Bekezdések... (készüljetek, mert nagyon sokat tudok írni... lásd: álmom...) Miről írjak nektek? Nos.. én simán elbeszélgetek így magammal... XD. De... most nem leszek nagyon éncentrikus, jó?

1. Szeretem, mikor az emberek a szemembe néznek, mert sok mindent ki lehet belőle olvasni. Egy kis rezzenés, egy villanás, egy sötétülés, egy szemlehunyás annyi mindenről tud árulkodni, hogy én mindenkinek ajánlom, hogy próbálják ki, hogy figyeljék az embereket, az egyes reakciókat, a kézrebbenéseket, az önkéntelen mozdulatok a szituációkban, az apró kis mozdulatokat... mert így az ember elkezd másként tekinteni a világra (remélhetőleg jó értelemben), sokkal jobban odafigyel a társaira, tudja, mikor kell abbahagyni, mikor okoz fájdalmat, és akkor megálljt tud ennek parancsolni, és jó, ha figyelünk a társainkra, a körülöttünk élő, lévő emberekre.

2. Annyira unom egyébként, hogy megmondom, hogy mit szeretek, erre visszakérdeznek, hogy miért szereted őt/őket? Erre kérdem én tőlük: Te miért szereted a kedvencedet? Visszakérdezéssel néha sokra megyünk, néha nem. Japán. Mi jut róla az eszedbe? De válaszolja magadnak becsületesen, úgy sem tudja meg rajtad kívül senki sem. Ha jártas vagy Japán világában - olvasol róla, ismerkedsz a történelmével, a kultúrájával, tanulod a nyelvet, hallgatod a zenét -, akkor nem hiszem, hogy rossz véleményed lehet, de sajnos nap mint nap tapasztalom, hogy az emberek, még ha tudják is, hogy én szívem mélyéről fakadóan szeretem japánt, olyanokat mondanak nekem, hogy ez az a kínai zene, a japók megérdemelték, hogy ledobják rájuk a bombákat, hogy sárga vágott szeműek... Ezek annyira szörnyűséges mondatok, és még ezer meg ezer ilyen van, amit felsorolhatnék. Ott van például, hogy a volt sulimban az osztályomban mindenkinek ismerősen cseng a Gackt meg a Hyde név a jóvoltamból. De azért ilyeneket kérdeztek, hogy ki is volt az a kínai, tudod, az a kak, meg Hyden... Aztán Hyde így meg így, meg amúgy is, hogy milyen buzis már, meg kis törpe, meg milyen szar számaik vannak már... majd küldök nekik úgy zenét, hogy nem tudják, hogy japán, hogy ki énekli, és megkérdem, hogy milyen volt? Válaszuk: tök jó, tetszik. Erre én: na ez volt Hyde. És az emberek ezután még maguknak sem képesek elismerni, hogy tetszik nekik, mert felelőtlenül alkottak véleményt és a büszkeség így meg úgy... ugyebár. Kérdezik, hogy mi jó van japánban, a japán zenében? Könyörgöm... te tudsz úgy válaszolni, hogy az normális legyen, mikor megkérdik tőled, hogy miért szereted ennyire ezt meg ezt, a kedvencedet? Mert az embereket az egyszerű jó, lenyűgöző, mert szeretem nem győzi meg, és ugyanolyan ferde szemmel néznek a japánokra, mint amilyen nekik van. Sajnos olyan világ van, ahol megannyi előítélet van, megannyi rossz, és én ehhez vajmi keveset értek, nem is tehetek sok mindent, de ha olvastátok ezt, és el is gondolkoztatok rajta, vagy beláttátok, hogy ez TÉNYLEG rossz, akkor már is tettem valamit itt is. De minden rosszban van valami jó, ugyanis, akik teljesen nem hisznek nekem, rám hagyják azzal a legyintéssel, hogy ebből nem lesz semmi... nem tudják, hogy ezzel mekkora lendültet adnak az embernek a folytatáshoz, hogy megmutassuk, hogy igenis meg tudjuk csinálni. Mert mindenkiben működik szerintem valamennyi bizonyítási vágy.

3. Barátkozzatok. Barátok nélkül nem jó. Rengeteg embert lehet megismerni a fiksönök által.. itt nem arra gondolok, hogy ők magukat egy-egy történetből, hanem az elérhetőségükből, mélen, msnen keresztül. Sok embert ismertem meg így. A legelső, akivel azóta is szoros kapcsolatot tartok, az SSFL. Nem lehet az embernek elmondani, mennyire fontosak az olyan barátok, mint ő. Nah.. nem megyek át inkább szentimentálisba, hanem folytatom. Olvassatok. Mert azzal fejlődtök. Xd. (olyan vagyok, mint valami tanácsosztó gép... dobj be egy százast, adok tanácsot erre meg erre...). Ide nem tudom, mit írjak, inkább abba is hagyom, mert nem akarok nagyképűnek mutatkozni, mert nem vagyok az... csak szeretem a számat jártatni, de ilyenkor mindig félek is, hogy ezzel vajon mit okoztam. Mit indítottak el az emberben a szavaim, jót vagy rosszat...?

4. Szip-szip... Szól a zene - japán -, én itt írok, mamánál vagyok - az álmos mamámnál -, közben énekelek,és tök happy vagyok, mint általában. Csak lenne fránya net is mamánál, az sokkal jobb lenne... Xd. Nos.. miről beszéljek még nektek? Mondjuk az almák párzási szokásáról, vagy... hohó! Megvan. Tegnap este állok kint az erkélyen, és a fejem fölött hallgatom a denevéreket... Tökre érdekelne, hogy azok hogyan szaporodnak. Ennek fogok utánanézni. (most össze-vissza fogok beszélni, mindent, ami jön). Ajánlások: Ajánlom nektek a Harcosok Klubja című filmet, Darren Shan vámpírregényeit, az Üvöltő Szeleket, az ananászt és az epres Milkát, a történeteimet - tudjátok, vélemény^^ -, a békét és boldogságot, hogy üljetek sokat a földön. Ezt miért? Azért, mert mikor vagytok egy kis szobában vagy húszan, és van kettő kanapé, mindenki arra akar leülni, és le is ül mindenki, utána pedig szoronganak, mint a heringek. Míg a földön nem ül senki, tiéd az egész terep. Xd. Hogy hallgassatok zenét, hogy igyatok ananászlevet, próbálkozzatok a testfestéssel - vannak ilyen tök jó filctollak, úgynevezett ecsetirónok, amelyek olyanok mint az ecsetek, olyan a végük, és olyan vízfesték beütésük van -, hogy tanuljatok valamilyen nyelvet, amit szeretetből tanultok, mert azt az ember sokkal jobban megtanulja (na... ezt jólmegaszondtam...XD). Hogy gyönyörködjetek a tavaszban és az őszben, meg a nyárban és a télben, hogy ha írtok történetet, ott is főleg egy fiú-fiú párosítást, és éppen szexualizálnak a drágáink, nehogy azt írjátok a szoros fogásában helyett, hogy: a szAros fogásában... illúzióromboló... (de pozitívum: akkorát röhögsz, hogy az ablaküvegek megrezegnek... most a bölcs szólt belőlem, és hogyan lehet az ember bölcs? Tapasztalat alapján...). Ajánlom még, hogy fogadjátok el a tényeket, hogy ne gyűlölködjetek, hogy ne ítélkezzetek. Ha fiú vagy, és olvasod ezt, akkor mondom neked, hogy ha nincs ellenvetésedre a lány-lány párosítás, egy szót se szólj a fiú-fiúra, mert akkor nagyon ellentétes, amit csinálsz. És még annyit, hogy merengős vagyok, ott megtalálsz a culáimmal együtt... ^^ Peace please... Erynnis voltam. :)))) Ui: Remélem, nem untattalak, és... nem, nem érdekel, mi gondolsz most rólam. Csak annyit kell tudnod, hogy nagyképű... az nem vagyok. Soha nem is voltam, soha nem is leszek. Ezt inkább tisztázom. XD... *elslatty*