1. Mit vársz a WH-tól? Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel?

Ez egy jó kérdés, hát először is azt, hogy itthon is megkedvelik majd ezt a műfajt és több ilyen írás is születik majd.
Másik is jó kérdés. Őszintén szólva azért, mert vonzanak az új dolgok és szeretem a kihívásokat.

2. Általában mit szeretsz írni, mik a kedvenc párosaid és hogy kerül képbe a femslash?

Ha muszáj dönteni, akkor azt mondanám, hogy kedvenceim az sshg sztorik. Egyébként meg nem párosítás miatt döntök úgy, hogy elolvasok egy sztorit, avagy nem, nálam a cím, a leírás, illetve az ajánlás - egyik ismerősöm már olvasta és dicséri - a fő szempont választáskor.
Egy femslasht írtam eddig. Itt csak ismételni tudom önmagamat: szeretem a kihívásokat, illetve a még szokatlan történeteket, így került képbe ez a műfaj.

3. Olvastál már femslasht? És ha igen, melyiket?

Femslash, femslas... Még nem olvastam csak slasht, de igyekszem pótolni a hiányosságaimat.

4. Megosztanád velünk egy - lehetőleg közelmúltban, de lehet korábban is - álmodott álmod?

Ha eszembe jutna most egy is, ami nyomdafestéket is tűr, akkor megosztanám, de így nem fog menni. Sry.

5. Mit üzennél az olvasóknak?

Jó olvasást pontozgatást, és sok türelmet kívánok nekik! :D Remélem, megkedvelik a műfajt.

Írnál 3-4 bekezdést neked tetsző témában? Bármiről, bárkiről, minden opcionális :]

Az ajtó hangos csapódással csukódott be mögötte, de nem torpant meg, magabiztosan, sietős léptekkel szelte át az udvart. Nem találkozott senkivel sem, és a portás sem volt a megszokott őrhelyén. Miután kiért a kapun, mély levegőt véve szívta magába a szabadság kissé kesernyés illatát. Megszaporázta a lépteit. Végre vége. Ma pontot tehet az ügy végére, befejeződik így, vagy úgy.

Jobbra indult el, pillanatok alatt háta mögött hagyta a kis piszkos buszmegállót. Melléérve még egyszer szemügyre vette a betört ablakokat az itt-ott hiányos padsort. Soha nem tudta megérteni, hogy mire volt jó ez a vandál viselkedés az egyik iskolai buli után. Ők nem tudhatták, de számára az egyik legkedvesebb helyet tették tönkre.
Egy pillanatra behunyta szemét. Maga előtt látta a régi szép időket, amik nem is voltak olyan régiek. Mikor még együtt bolondoztak, nevetgéltek itt együtt, de vége lett. Szinte érezte a cigaretta gomolygó füstjének keserédes szagát. Gondolatban megszidta magát. Most nincs erre ideje, rá ér máskor is emlékezni, tanakodni, azon gondolkodni, hogy mit is rontott el.

A hideg őszi szél újra és újra belekapott a hosszú, fekete, be nem gombolt szövetkabátjába. Az anyag alá beszökött hideg tőrként szurkálta a bőrét, érezte, ahogy libabőrös lesz a karja. Fogai vacogtak, teste reszketett a hidegtől. Lépteit mégsem lassította le, kapkodva próbálta begombolni kabátját, de a kezében lévő táska miatt nehezen ment. Tudta, hogyha megállna, akkor sikerülne, de már így is késésben volt így is, nem vesztegethette azt a kevéske idejét. Mennie kellett. Kezével szorosabbra fogta maga körül az anyagot.