1. Mit vársz a WH-tól? Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel?

Őszintén szólva, a fórumon olvasgattam, mikor rábukkantam. Előtte még nem vettem részt kihívásban, és éppen tervezgettem, hogy megpróbálkozom femslash írásával, gondoltam, ha már itt van ez, miért is ne? A másik ok, hogy ez az első magyar fem kihívás, és megtetszett a lehetőség, hogy részese lehetek az úttörők csapatának. :)

2. Általában mit szeretsz írni, mik a kedvenc párosaid és hogy kerül képbe a femslash?

Általában könnyed, néhol humoros, de főleg romantikus stílusban írok. Be kell vallanom, a cselekményszövésnek nem vagyok nagymestere, de a Mary Sue alapvetően távol áll tőlem. Kedvenc párosaim: Drarry és HHr. A Rowling-féle párokért nem rajongok. A femslash... nem tudom, honnan jött. Talán a kíváncsiságomat élem ki így.

3. Olvastál már femslasht? És ha igen, melyiket?

Még nem olvastam...

4. Megosztanád velünk egy - lehetőleg közelmúltban, de lehet korábban is - álmodott álmod?

Nem szoktam emlékezni az álmamimra - sajnos. Ma például nem is én szerepeltem benne, hanem egy kalandos szerelmi történet láttam, de csak a legvégére emlékszem, a nagy összeborulásra...

5. Mit üzennél az olvasóknak?

Világbéke! Na jó, csak vicc volt. De azért tényleg lehetnénk figyelmesebbek egymással és a környezetünkkel. Vegyük például a piros lámpát, és az égve eldobált cigiket!

Írnál 3-4 bekezdést neked tetsző témában? Bármiről, bárkiről, minden opcionális :]

Egy kis társadalomkritika - egy tinédzser lányát egyedül nevelő anya szemszögéből.

"Már megint egyest hozott haza a lányom! Lassan kezdek igazat adni anyának, aki folyton azt hajtogatja: "Ezek a mai fiatalok..." Neki tényleg nincs más dolga, mint tanulni, és még erre sem képes! Szemtelen, és nem is segít itthon, folyton csak a fiúzáson jár az esze... Az még hagyján, ha szerelmes volna! De minden fiújával egy hét után szakítanak! Már nem győzöm követni, hogy kivel jár a lányom. Ha jól emlékszem, már vagy két hete valami emóssal... Nem tudom, mit jelent az, én csak azt látom, hogy a lányom, aki eddig utálta a csőnadrágot és a lilát, most hirtelen felététlenül akart egyet, és mióta megvettük, le sem szakad róla. Ez még semmi. Nézd csak meg a haját! A gyönyörű, szőke, hullámos haját koromfeketére mázoltatta és minden reggel tíz percet tölt a szögegyenesre vasalásával! Tegnap pedig zöld csíkokkal állított haza... Akkor mondtam, hogy most már elég, irány a fürdő, kezdje el mosni a haját, és addig ki nem jöhet, míg legalább a zöld el nem tűnik belőle. Erre persze megsértődött, hogy én nem hagyom érvényesülni! Mintha nem lenne épp elég, hogy egyedül nevelem. Már látom, amit kiskorában nem vettem észre: hogy hiányzik az apai szigor. Próbálom én fogni, de 8 óra meló, főzés, mosogatás, takarítás, mosás, vasalás mellett már nem sok energiám marad rá. Főleg akkor nem tudok vele mit csinálni, ha este kilenckor jön haza a városból. Nem engedem én kóborolni - de ha este kilencig nem ér haza az iskolából, azzal már nem tudok mit csinálni. Iskolába csak el kell mennie. Erre sokan azt mondanák, hogy én neveltem rosszul. És nem hinnék el, pedig igaz, hogy bizony tőlem nem ezt látja. Kisebb korában aranyos volt, szófogadó, és általánosban még a fiúkkal sem foglalkozott. Minden szombatot együtt töltöttünk, ez olyan "csajos nap" volt - együtt főztünk, beszélgettünk, bármiről kérdezett, én válaszoltam - nem volt tabu. Azt hittem, felkészítettem az életre, tudta, hogy most a tanulás a legfontosabb, és az, hogy mi itt vagyunk egymásnak, és a maga idejében helyet kaphat a szórakozás is. Hányszor megfogadta nekem, hogy belőle nem lesz pasik után futó, iskolába menéshez sminkelő, szexin öltözködő, sokáig kimaradozó "ribanc"! És nézz rá most. Mintha nem is az én illedelmes, szófogadó kislányom lenne. Nem tudom, mikor fogom őt visszakapni - csak abban reménykedem, hogy most kitombolja magát, aztán majd kinövi, és okos, szorgalmas nagylány lesz ebből a lázadó tinédzserből."