1. Mit vársz a WH-tól? Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel?

Kedvelem a Femslasht, és tudom hogy ez még elég gyerekcipőben jár nálunk. Legalábbis nincs akkora rajongótábora, mint a boyslove írásoknak.
Ha végre valakinek támadt egy olyan ötlete, hogy népszerűsíti, összehozza a műfajt kedvelő írókat, illetve azokat, akik hajlandók kipróbálni... úgy gondoltam, akkor próba cseresznye alapon én is beszállok.

2. Általában mit szeretsz írni, mik a kedvenc párosaid és hogy kerül képbe a femslash?

Általában slasht írok, amolyan csúnya fiú- hercig herceg, szépfiú - szörnyeteg párosokat.
Kedvelem a sérült, cseppet sem tökéletes szereplőket, és párosokat. Abban van valami életszagú felfogás. Elvégre, nem lehet mindenki tökéletes, és lehet, hogy a szomszédunkban lakó dögös maca valójában egy lábgombás sorozatgyilkos!
A femslashban két dolog vonzott.
1, Hogy nehezebb helyzetbe hozza a szereplőket, mint egy heteró párosítás. Persze ugyan ez elmondható egy sima slash sztorira is, de mivel nő vagyok, ebbe a formációba könnyebb belevinnem a személyes élményeimet.
2, Ez titok! :))

3. Olvastál már femslasht? És ha igen, melyiket?

Töredelmesen megvallom bűnömet, még csak a "The Darkness and the Light" című regény feléig jutottam el. Az írója Rover.
Kellemes scifi történet egy szokatlan párossal, és rengeteg fordulattal. Miatta szerettem meg ezt a műfajt.

4. Megosztanád velünk egy - lehetőleg közelmúltban, de lehet korábban is - álmodott álmod?

Álom... álom... *gondolkodik*
Tegnap éjjel császárnő voltam, és megparancsoltam a katonáimnak, hogy hozzák elém Bruce Willist.
Hosszas üldözés után - fákon, bokrokon, és a Szépművészeti múzeumon keresztül hajkurászták - elibém állították Bruce-t.
Valamiért azt akartam, hogy vegyen feleségül, ajándékozzon nekem egy Faberge tojást, és polírozza fényesre a kopasz fejét...

Azt mondják, álmunkban megvalósulhatnak az vágyaink. De azt hiszem ebből is látszik, hogy ez hülyeség. *elrejti a papírkoronáját, és a Willis posztereit*

5. Mit üzennél az olvasóknak?

A világunk eléggé elkényelmesedett mostanság, és az emberek többsége elfelejtette értékelni az apró dolgokat.
Egy katicabogarat, egy gyönyörű szivárványt, egy hatalmas villámot, vagy épp egy harmatos levélen fuldokló hangyát.
Ezért aztán azt tanácsolom, hogy mikor utaztok a buszon, vonaton trolin, vagy bármin... nézzetek egy kicsit felfelé.
Még a legrosszabb pesti hétköznap is észrevehettek pár csodás formájú ablakot, amit eddig nem is láttatok.
Erkélyen pipázó vénasszonyokat színes zokniban, vizibombát dobáló kölyköket, tetőkre rajzolt csini graffitiket, vagy épp szuicid hajlamú galambokat.
Egy kis nézőpontváltás sosem árt :)

Egyébként meg... Szeretet és béke legyen veletek!!!

Írnál 3-4 bekezdést neked tetsző témában? Bármiről, bárkiről, minden opcionális :]

Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy lány, aki együtt élt a nagyanyjával, egy kicsinyke házban.
A ház szép is volt, és lakájos is, csak éppen a felújítási munkák miatt a nagymama szobáján ideiglenesen nem volt ajtó.
Ez sem tűnik még olyan szörnyűnek igaz?
Nos, a nagymama hallásproblémákkal, és latin szappanopera függőséggel is küszködött.
Hősünk tehát kénytelen volt reggel ötkor arra ébredni, hogy a Romantika csatorna "színvonalas" műsora bezengi az egész lakást.
"- Alehandro! Kérlek Alehandro! Olympia tényleg a te lányod! - zokogás - Alehandro! Nem lehetsz ennyire kegyetlen!
- Elegem van Constanza! Lefeküdtél Rodrigóval! Nem tudok hinni neked! - az asszony bőg, gyereksírás a háttérben.
- Akkor megölöm magam Alehandro! És Olympiát is magammal viszem! - megrendülést sejtető háttérzene..."

Hősünk reggelei tehát nem indultak túl jól. Egyrészt, mert utálta a brazil sorozatokat, másrészt, mert nem bírta a rinyáló főhősöket, harmadrészt pedig, mert igazán szeretett volna legalább reggel hatig aludni.

Mivel említettem már, hogy a házikóban felújítás folyt, hősünk pedig a nagyanyjával lakott együtt, rákényszerült, hogy a nehezebb munkákat ő végezze el.
Miután kifestette az egyik szobát, botor módon úgy döntött, hogy kicseréli a csillárt valami puccosra, hogy a nagymuternek tessen.
Fogta a létrát, felkapaszkodott rá egy csavarhúzóval, és nekiállt, hogy lefeszegesse a régi csillárt.
Sajnos nem ment egyszerűen, és mikor már csak fél lábon egyensúlyozott a létra tetején, akkor jött rá, hogy kénytelen lesz hozzányúlni a vezetékekhez is.
Mivel kezében a szerszámokkal, nyakában az új csillárral, vállán a régivel nem tudott lemászni a létráról, így ordibálni kezdtett.
- Mama! Mama! Csapd le a biztosítékot! Hallasz?
- Hallak, hallak! Most nem csaphatom le! Majd ha vége lesz a ennek a résznek!
- De Mama! Mindjárt agyoncsap az áram!
A nagymama kivánszorgott a szobából, megnézte a lányt a létrán, majd visszament.
- Majd ha vége lesz ennek a résznek!
Hangok a háttérből: "- Alehandro! Kérlek Alehandro! Olympia tényleg a te lányod! - zokogás - Alehandro! Nem lehetsz ennyire kegyetlen!"
- Mama ezt nézted reggel is! Gyere már, leszakad a karom!
- Eztet még nem láttam!
- Dehogynem! A csaj lefeküdt Rodrigóval, ezért a fickó nem hisz neki, majd a csaj öngyilkos akar lenni!
Hangok a háttérből: "- Elegem van Constanza! Lefeküdtél Rodrigóval! Nem tudok hinni neked! - az asszony bőg, gyereksírás a háttérben.
- Akkor megölöm magam Alehandro! És Olympiát is magammal viszem! - megrendülést sejtető háttérzene..."
- MAMAAAAAAA!!!!!!!!!

Megnyugtatásképp közlöm, hogy hősünk csak egy apró áramütést szenvedett, és egy enyhe bokaficamot is szerzett, mikor lezúgott a létráról.
És hogy mi a tanulság?
Az, hogy a tévénézés nem csak butít, de balesetveszélyes... különösen, ha Alehandrókat, meg Constanzákat nézünk.
(A történet bármiféle egyezése valós történésekkel nem a véletlen műve, továbbá a sorozat végére Constanza kibékült Alehandróval, szült még egy gyereket, aki sajnos meghalt valami epilepsziás izé miatt, valamint az ovodás korú Olympia a sorozat leforgása alatt vagy nyolcszor horzsolta le a térdét.
Rodrigo megőrült, megölt valakit, aztán megpróbálta egy Manuela nevű nőre kenni...
De ez már egy másik történet :) )