1. Mit vársz a WH-tól? Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel?

Leginkább egy jó hangulatú, izgalmas versenyt várok. A jelentkezésem oka pedig az, hogy szeretném támogatni a magyar femslash fandomot.

2. Általában mit szeretsz írni, mik a kedvenc párosaid és hogy kerül képbe a femslash?

Sokfélét szoktam írni, talán a humor áll hozzám a legközelebb. Konkrétan nincs kedvenc párosom, az, hogy mennyire tudom megszeretni a párt, az az író ügyességén múlik, legalábbis az én esetemben. Már nem igazán emlékszem, hogy is került képbe a femslash, talán egy fórumon beszélgettük páran, hogy abból milyen kevés van magyarul. És mint sok más esetben, akkor is úgy gondoltam, hogy ha nem találok az adott műfajban olyat, ami nekem tetszik, írok magamnak a saját ízlésem szerint.

3. Olvastál már femslasht? És ha igen, melyiket?

Olvastam, de konkrét címek nem jutnak eszembe. A legemlékezetesebb A. Christől a Sailor Moon femslashe, a Csengőszó.

4. Megosztanád velünk egy - lehetőleg közelmúltban, de lehet korábban is - álmodott álmod?

Juj, biztos akartok olvasni az álmaimról? Általában elég ijesztő, de legalábbis nyomasztó álmaim szoktak lenni mostanában, amikor piszkos, sötét, elhagyatott helyeken menekülök valaki vagy valami elől. Valamelyik nap volt osztálytársnőmmel álmodtam, akivel egy vonaton utaztunk valami ismeretlen helyre. Már az is nyomasztott, hogy tudtam, el sem kellett volna indulnunk, mert így azt sem tudtam, hová fogok érkezni, sem azt, hogyan jutunk haza. Valamiért az étkező kocsit kerestük, de ehhez át kellett furakodni a tömegen, de az emberek lecövekeltek, és nem is akartak továbbengedni. Végül valami pincehelyiségbe jutottunk, aminek a falát belepte a penész, és csak egy halvány fényű villanykörte szolgáltatott némi fényt. De itt szerencsére felébredtem.

5. Mit üzennél az olvasóknak?

Leginkább jó olvasást kívánnék nekik. Remélem, ezen a kihíváson sem okozok majd csalódást, ígérem, ismét a maximumot fogom nyújtani!

Írnál 3-4 bekezdést neked tetsző témában? Bármiről, bárkiről, minden opcionális :]

Mondjuk mesélek egy kicsit nagyapáék régi hintaszékéről. Iskola után mindig náluk ebédeltem, ami után sokszor elvonultam az emeletre olvasni. Kivittem a hintaszéket az erkélyre, elővettem valamelyik régi újságod, és azt bújtam órákig.
Szerettem ott lenni. Érezni a kert és a régi papír illatát, hallgatni a neszeket. Nem volt túl kényelmes ülőalkalmatosság, mégsem cseréltem volna le a legöblösebb fotelra sem. Pedig a fonott szalma törte a hátam, és az egész csak úgy recsegett-ropogott, ahogy megmozdultam. Talán ezért is száműzték az emeletre? De legalább könnyű volt, és akármikor odébb hurcolhattam. Ha túl meleg volt, a hátsó erkélyre, ha csak kellemesen sütött a nap, az elülsőre, ha pedig épp esett, akkor be a szobába.
Mára az emeletet leginkább csak lomtárként használjuk, a hintaszék pedig elveszett a sok holmi alatt. Hiába keresném elő és tenném rendbe, hiába venném a kezembe a régi újságot, már nem lenne ugyanolyan, mint régen, csak az emlékeimben.