CÍM: Forever - Mindörökké

KULCS: Buborék

CSAPAT: Hunter

KORHATÁR: +18

KATEGÓRIA: Romantikus, néha kicsit angst

SZEREPLŐK/PÁROSÍTÁS: Hermione/Rita

FIGYELMEZTETÉS: Femslash, erotikus tartalom, fluff

MEGJEGYZÉS(EK): nincsen

JOGOK: A szereplők, helyszínek, kifejezések és az egész Harry Potter világ Rowling tulajdona. Nekem ebből semmi anyagi hasznom nem származik.

TARTALOM: Hermione magányosan tengeti napjait, nincs társasága, barátja, szerelme. Egy küldetés során azonban rájön, hogy a pár, akit neki szánt az ég, végig mellette volt. Rózsaszín felhők fordulnak elő a sztoriban. Kellemes olvasást!

Egyedül

Hermione sóhajtott. A Mágiaügyi Minisztériumban ült az irodájában, s közben egy jelentését olvasott, de a szöveg a legcsekélyebb nyomot sem hagyta benne. Miután egy mondatot ötszöri nekifutásra sem értett meg, felhagyott az olvasással, és hátradőlt kényelmes székében.

A fiatal boszorkány behunyta szemét, és csak arra tudott gondolni, mennyire sivár és egyhangú az élete. Reggel felkel, megreggelizik, ügyes bajos dolgai elvégzése után a minisztériumba hoppanál, ahol átoktörőként dolgozik. Főnöke gyakran megbízza néhány kényes üggyel; például nézzen a körmére egy-két beosztottnak, vagy csaljon ki választ néhány gyanús egyénből, és Hermione lelkesen végzi munkáját. Ahogy letelik a munkaidő, hazatér hajlékába, és néha még este is jelentéseket körmöl, vagy szótárakat böngész át.

Még egy macskája sincs, aki hozzábújna, és felvidítaná szomorú éjszakákon; Csámpást Harry gyerekeinek ajándékozta, mikor megszületett Lily, így Hermione egyedül élt kis házában, magányosan. Megmaradt eminens, szorgos embernek, amilyen volt, de a társaságot kerüli, barátaival sem tartja a kapcsolatot. Születésnapjára és karácsonyra szoktak egy-egy levelet küldeni ismerősei, de az még sem ugyanaz, mintha elhívnák vacsorázni vagy egy szórakozóhelyre. A fiatal nő egyre inkább úgy érzi, hogy már csak a munka maradt neki.

Esténként, mikor fáradtan bemászott ágyába, folyton csak azon gondolkozott, mennyire magányos, és titkon átkozta magát, hogy ez ellen csak ő tehetne, még sem tette meg a lépéseket. Átkozte magát, és annak a gyönyörű, kék szempárnak a tulajdonosát, aki miatt álmatlanul forgolódott, már ki tudja mióta…

Ilyenkor fájdalmasan belemartnak a lelkébe a tények és az emlékek; az, hogy barátai azt ígérték, soha nem felejtkeznek meg róla, az, hogy szüleit szinte egy évben egyszer látja, és az, ahogyan régen megannyi megaláztatás érte. Hermione mostanában egyre gyakrabban sírt, és ilyenkor örült csak annak, hogy senki sem látja.

Hermionét képzelgéséből egy ívesen besuhanó papírrepülő ébresztette fel, ami mikor asztalához ért, megszólalt Mafalda Hopkirk hangján:

- Hermione, kérem, fáradjon az irodámba, amilyen gyorsan csak tud!

Az említett hölgy sóhajtva kelt fel székéből, és a pálcáját megmarkolva hagyta el szürke, unalmas irodáját. Az ajtót bezárta egy bűbájjal, majd a folyosó végéhez sétált, ahol egy szőke, hosszú hajú nő éppen a miniszterhez, Kingsleyhez beszélt fennhangon:

- Igazán köszönöm, miniszter úr. Tudja, nagyon nehéz beszerezni ilyen információkat…

- Azt csak sejteni tudom, kedves Rita – szólt zengő hangján a miniszter, majd észrevette a közeledő Hermionét. – Áh, Granger kisasszony! Minden rendben van? Hogy halad a Malfoy-üggyel?

- Igyekszem, miniszter úr, de mostanában eléggé szorít az időm – válaszolta fáradt mosollyal Hermione. Rita Vitrol közben elrakott valamit táskájába, és ránevetett Hermionéra.

- Maga a legjobb emberünk, természetesen elnézünk egy kis csúszást – kacsintott Kingsley, és az órájára nézett. – Oh, te jó ég, ne haragudjanak, de rohannom kell! Szívesen beszélgetnék még, de rengeteg dolgom van. Rita, Hermione, minden jót! – s azzal egyedül hagyta a két nőt.

Hermione pár pillanatig a szőke vigyorgó arcára nézett, majd elköszönt, belépett a liftbe, és megnyomta a gombot, ami egy emelettel lentebb szállította. Mire visszanézett, Rita már sehol sem volt.

Feladat

Gondolataiba merülve lépett be Mafalda irodájába, ami sokkal nagyobb és hívogatóbb volt, mint az övé. A szürke hajú, jóságos tekintetű boszorkány elvigyorodott, és egyből leültette a fáradt Hermionét.

- Hogy van, kedveském? Rémesen sápadt. Kialussza magát?

- Minden rendben – hazudta Hermione. Hiába volt a főnöke, a bizalmas viszonynak meg kell maradnia köztük.

Mafalda közben helyet foglalt vele szemben és teával kínálta. Hermione megköszönte a forró italt, és arra gondolt, hogy miután Mafalda elmondja, mit szeretne, kér egy hét szabadságot a boszorkánytól. Már régen meg kellett volna tennie ezt a lépést. A lakását elhanyagolta, ki kellett volna takarítania, emellett arra gondolt, elmegy sportolni valamit. Mafalda viszont keresztülhúzta számításait.

- Hermione, kedvesem – kezdte a boszorkány, – tudja, szeretném meg bízni magát egy feladattal. A szomszéd városban nyílt egy Wellness-fürdő varázslótársaink számára. Tudja, mi itt, a Mágiaügyi Minisztériumban, és máshol is az országban, a tökéletességre törekszünk, papírmunka, miegymás. Hermione, megkérném, hogy figyelje meg a beosztottak munkáját. Egy hétig a fürdő vendégül látja magát, teljes szállást és étkezést biztosít az ön számára. A dolga annyi lenne, hogy elkéri Carl Azótól, a fürdő tulajdonosától a beosztottak munkaköri leírását, és megfigyeli, hogyan dolgoznak. De csak Azo tudja, miért megy oda, ezért kérem, intézze úgy a dolgait, hogy a dolgozók ne sejtsék meg, hogy figyeli őket. Természetesen, ha elvégzi ezt a feladatot, nem kevés galleonnal toldjuk meg fizetését. Vigyázzon, ugyanis a fürdő hétfőn nyílik – a vendégek meg fogják rohamozni a helyet. És még valami – kacsintott a boszorkány, – mikor úgy érzi, nyugodtan tartson pihenőt, élvezze a fürdő adta szolgáltatásokat, és keressen magának egy csinos férfit!

- Értem – szólt lassan Hermione, és pislogott, hátha tényleg megérti, mire is kérték meg. – És egyedül kell mennem? Mikor induljak?

- Egyedül, Hermione, hétfő reggel indul. Az új vendégeket reggel tízig regisztrálják. Minden információt megtalál ebben – bökött egy dossziéra, amiben nyilván papírok tömege csücsült. Rendszeres jelentést kérek, és mikor megérkezik, küldjön nekem baglyot!

- Rendben – bólintott a fiatal boszorkány, és felkapta a dossziét, majd kiitta teája maradékát. Felállt, megállt az ajtóban, és Mafaldára nézett. – Köszönöm, hogy rám esett a választása. Nagyon tetszik a feladat.

- Ez már a maga bérelt munkája volt – mosolygott a boszorkány, és a pálcája után nyúlt, hogy felszámolja az asztalán uralkodó rendetlenséget. – Kellemes hétvégét kívánok, Hermione, és jó pihenést!

- Viszlát – köszönt Hermione, és kilépett az ajtón. Sem ő, sem Mafalda nem vette észre, hogy a szobában lévő kövér poloska végig hegyezte a csápját.

Rita Vitrol várt pár percet, míg Hermione eltűnt a liftben, és emberré változott. Megigazította táskáját, és erélyesen bekopogott Mafalda ajtaján.

Ahogy az ajtó kitárult, Vitrol hatalmas vigyorral lépte át a küszöböt, kész tervvel a fejében.

- Áh, Rita kedvesem! – kiáltott Mafalda, miután felismerte vendégét. – Jöjjön, üljön le. Megkínálhatom egy csésze teával?

- Köszönöm, Mafalda – mosolygott Rita, és helyet foglalt azon a széken, ahonnan Hermione pár perce felállt. – Nem szeretném zavarni, de tudja, különös információkkal szolgálhatok.

- Valóban? – kérdezte az idős boszorkány, s közben átadta Ritának a csészéjét. – Beavatna?

- Természetesen. Azt hallottam, hogy egy luxuskivitelű Wellness-fürdő nyílik a szomszédos városban. Ez nagyon nagy szenzáció. Nem gondolja, hogy esetleg elmehetnék meginterjúvolni a dolgozókat, és készíthetnék egy jó kis cikket a helyről?

Mafalda szemlátomást nem tudta mire vélni a dolgot; pár perce értesítette Hermionét erről, de Vitrol már ezzel fordul hozzá… megrémült, de csak ennyit válaszolt:

- Persze, Rita, egyetértek. Nos, még nem tudok konkrétumokat, de ha holnap reggel befárad, minden információt elmondok magának.

- Pompás – bólintott Rita, és a boszorkányt teljes kétségbeesésében egyedül hagyta.

Bubbles

Hermione hétfő reggel felkelt, mugli ruhát húzott, majd bőröndjével, és szükséges információkkal a zsebében elindult. Előtte védőbűbájokkal látta el házát, majd az udvarán álló egyik sötét fa árnyékában hoppanált, a fürdőre gondolva. A szállodát elegánsabb helyen képzelte el; egy pajta előtt állt, ahol pár tehén legelészett. Hermione a romos viskó ajtajához lépett, majd bekopogott. Pár pillanat múlva az ajtó kitárult, és ő beléphetett a fürdőbe.

A fiatal nőnek még a szája is tátva maradt a csodálkozástól. Egy gyönyörű, hatalmas csarnok közepén állt, ami teli volt emberekkel. Arany oszlopokon futott végig megannyi kis buborék, a falakat míves, aranyszínű festmények borították, a padló arany csempéje csillogott.

A terem közepén egy szökőkút állt; hasonló, mint ami a Mágiaügyi Minisztériumban volt egykor, de ez talán még szebbnek tűnt. Egy férfit és egy nőt ábrázolt, akik egymás kezét fogva álltak. Körülöttük fröcsögött, hullámzott a víz, de a padlóra egy csepp se hullt ki. A falakon fényes, színes buborékokból álló szavak, kifejezések sorakoztak: Jó pihenést, kellemes időtöltést kívánunk!

A terem túlsó végén a falon csak egy szó állt: BUBBLES. A több méter nagyságú szöveget csak közelről lehetett észrevenni, hogy sok kis buborék alkotja. Hermione beállt a hosszú sorba a recepció előtt, és minden idejét a csarnok tanulmányozásnak szentelte.

Székek, asztalok, kényelmes kanapék és cserepes, zöld virágok foglaltak helyet művészi elrendezésben a hallban; vendégek ültek le, legyezték magukat, és közben fennhangon magyaráztak egymásnak. A növények levelei lustán mozogtak, a falakból kellemes dallamok szóltak. Végre Hermione került sorra.

- Isten hozta a Bubblesben – szólt a recepciós, aki egy kis piszeorrú, szőke kamasz srác volt. – Kérném a nevét, érkezési és távozási időpontját.

- Hermione Granger vagyok, és úgy tervezem, egy hétig maradok…

- Milyen szolgáltatásokat szeretne igénybe venni? – kérdezte a fiú, és közben pálcájával böködte a lapot nagy szorgalommal. Hermione vállat vont.

- Mindet – válaszolta egyszerűen.

- Rendben – a recepciós átnyújtott egy lapot és egy kulcsot a fiatal nőnek. – A huszonhatos szoba, második emeleten. Jack, a londíner felviszi csomagjait. Ez itt a szálloda térképe, és a szolgáltatások listája. A Bubbles kellemes itt-tartózkodást kíván önnek! Kérem a következőt!

*

Hermione immár egyedül ült a szobában, az ágyán. Jack pár perce hagyta el a helyiséget, és megmutatta a szobapincér hívó gomb működését. Hermione elégedett volt a szobával. A recepciós viselkedését kissé szemtelennek titulálta, de a munka része még nem kezdődött el; a nő még nem tett látogatást Azónál, a Wellness fürdő igazgatójánál.

Az asztalra dobta a kulcsot, és az összes papírját, majd pálcájával intett, mire ruhái elfoglalták helyüket a szekrényben. Miután alaposan körbenézett a szobában, helyet foglalt a karosszékben, és a szolgáltatások listáját kezdte nézegetni. Masszázs, fodrászat, pedikűr-manikűr, kozmetika, különböző oktatások… a fiatal nő egyre jobban örült a munkának, és arra gondolt, hogy ha szabadságon lesz, ide visszatér.

Felállt, kinyújtózott, majd kényelmesebb ruhákba bújt; lábát rettenetesen nyomta a magas sarkú cipő, kosztümje már szorítani kezdte. Egy farmert vett fel egy egyszerű pólóval, majd megfogta a kulcsot, és kilépett szobájának ajtaján.

- Elnézést – szólított meg egy egyenruhás, fekete hajú férfit a folyosón. - Az igazgatói irodát keresem.

- Menjen le a hallba kisasszony, és ott a recepciótól jobbra, a szökőkút mellett. Szeretné, hogy elkísérjem?

- Köszönöm – mosolygott Hermione -, de nem szükséges.

Azzal mosolyogva otthagyta a férfit, és lesietett az arany lépcsőn, s közben szeme magába itta mindazt a gyönyörűséget, amit a Minisztériumban eddig nem láthatott, de gondolataiban más is foglalkoztatta. Rengeteg férfi dolgozott itt, még sem gondolta úgy, hogy akármi is lesz valamelyikkel. Érzéketlennek tartotta magát a férfiakkal kapcsolatban. Hiába tartott egy férfit jóképűnek, teste nem akart engedelmeskedni, mikor úgy volt, hogy megcsókolja, megérinti. Ronnal való katasztrofális kapcsolata után senki sem érdekelte.

Az igazgatói irodát végül hamar megtalálta, amelyen kis aranytábla állt a következő sorokkal: Carl Azo, igazgató. Hermione bekopogott, majd belépett a kis szobába. Rendkívül tetszett neki a szálloda ezen zuga is; sóvárgott egy ilyen gyönyörű iroda után.

- Jó napot! – köszönt, mikor meglátta Azót az asztala mögött. – Hermione Granger vagyok. A Mágiaügyi Minisztériumból küldtek.

Azo felpattant, kisétált asztala mögül, és kezet csókolt Hermionénak. Kellemes arcú, szőke hajú, kék szemű férfi volt; zakója tökéletesen illett szeme színéhez, és egyúttal kisportolt, izmos testet tudhatott magának.

- Nagyon örvendek, Granger kisasszony. Kérem, foglaljon helyet!

Hermione szerényen leült, és figyelte Azót, aki szintén leült, és intett a pálcájával. Ennek hatására egy fiatal lány lépett be az asztal mögötti ajtón, és meghajolt Hermione előtt.

- Hozhatok valamit, hölgyem?

- Nem, köszönöm – válaszolta Hermione.

- És önnek, uram? – fordult Azóhoz.

- Nekem Whiskyt hozz! Sok jéggel.

A lány gyorsan eltűnt, és halkan behúzta maga után az ajtót. Hermione utánanézett, majd tekintetét körbehordozta a szobában. Az ablak hatalmas volt, előtte fehér függöny lógott, pici buborék mintákkal. Az asztal és a székek is színaranyból készültek, csakúgy, mint a kilincsek, és a portrék, festmények keretei. Az irodában mindössze az asztal állt, pár szék, egy kényelmesnek tűnő kanapé, és néhány kartotékszekrény.

- Remélem, tudja, miért jöttem, Mr. Azo – szólalt meg Hermione, mikor tekintete a férfire vándorolt. Ijedten vette észre, hogy Azo azóta némán figyelte.

A férfi válaszolni akart, de ekkora belépett a kislány, tálcával a kezében. Letette az asztalra, és engedelmet kérve távozott.

Hermione közben megfigyelte egyenruháját; egy kötényt viselt, melyen egyetlen, buborékokból álló szó állt: Bubbles. Ez a felirat volt az összes dolgozó egyenruháján, és ez az embléma virított mindenhol, ahová csak nézett a szállodában.

- Tudom, miért jött – csattant Azo hangja. – De remélem nem gondolja, hogy valami illegális dolgot teszünk.

- Meg sem fordult ilyesmi a fejemben – válaszolta Hermione, és csábos mosolyt küldött Azo felé. – Azért vagyok itt, hogy ellenőrizzem a dolgozók munkáját.

- És eddig mit tapaszalt?

- Eddig még nem sok mindent. – Hermione arcáról eltűnt a mosoly. – Úgy vélem eddig, engedelmes és kitartó szorgalommal rendelkező varázslók és boszorkányok állnak itt szolgálatban. Meghirdette már a helyet?

- Igen, sokan tudtak róla. Sok kviddicssztár, híres zenekarok, nyugalmazott képviselők, és megfáradt tanárok, befolyásos személyek pihennek meg nálunk ezen a héten; most csak a leggazdagabbak jöhettek, illetve azok, akiknek valamiféle protekciójuk, vagy utalványuk van.

- Szóval utalványt is elfognak – bólintott Hermione. – Üdülési csekket is?

- Természetesen, de nem tudom miért olyan fontos ez.

- Minden fontos – szögezte le Hermione. – És most megkaphatnám az alkalmazottak nevét, önéletrajzukat és beosztásukat?

*

Hermione örült, hogy végre kiszabadult Azo irodájából; a férfi külseje lehengerlő volt, de minél többet beszélt vele, annál jobban taszította a személye. Kezében volt minden információ, most nyomban neki akart látni a munkának. A szobájába vonult, és nagyjából összeszámolta, hogy egy napra hat vagy hét ember jut, akit ellenőrizni kell. Kiválasztotta mostani „áldozatait” és úgy gondolta, az alapoknál kezdi a felmérést.

Amanda Gomer – olvasta fel a lapról. A leírás szerint Amanda volt a szobaasszony, ő felelt a szobák tisztaságáért és az összes szobalányért. Hermione egész jól haladt a munkával. Amanda után a szobalányokat figyelte, emellett a londínereket leste, és minden ügyességét bevetette az üggyel kapcsolatban. A szálloda tagjai mind egyszerű varázslók és boszorkák voltak, csak a fiatalabbakon látszott néha egy kis megilletődés; mégis szorgalmasan végezték munkájukat és nagyszerűen feltalálták magukat.

A vendégek elégedetteknek látszódtak, és teljesen ki tudtak kapcsolni. A hétköznapi üres szürkeséget most felváltotta a Bubbles arany világa. Hermione szeme megakadt néhány ismerős arcon; látta többek közt egykori gyógynövénytan tanárnőjét, Bimba professzort, és alkalma volt egy pillantást vetni Gwenon Jonesra is.

Első napja csodásan telt; éppen a hallból sétált fel szobájába, és azon gondolkozott, rendel a szobájába egy nagyszerű vacsorát, mikor megpillantotta azt a személyt, akiről soha nem gondolta, hogy itt fog összefutni.

- Viktor! – kiáltotta, és mikor a bolgár fiú észrevette, csakhamar egymás karjaiban találták magukat. Krum évek alatt izmosabb lett, arca markánsabbá vált, viszont mosolya és kedvessége szemernyit sem változott. Lassan megtanulta kimondani, hogy Hermione, és ennek örömére meghívta a boszorkányt egy vacsorára a szálloda éttermében, amire Hermione persze igent mondott.

De ez a dühös poloskának, aki egész nap követte Hermionét, szemernyit sem tetszett, és gondolataiban támadást indított Krum csupasz nyaka felé.

Váratlan munkatárs

Hermione egy egyszerű, de csinos halványkék ruhát húzott, és hozzá a kis gyöngyös táskáját vitte magával, amiben mindene elfért. Krum egy szürke öltönyt viselt, és egymást átkarolva sétáltak az étterembe. Mint minden a Bubbles-ben, ez a hely is gyönyörű volt; említeni sem kell, hogy aranyból készültek a székek, az asztalok, és a dekoráció minden darabja.

A pincér egy két személyes asztalhoz kísérte őket, majd miután leadták az italrendelést, az étlapot tanulmányozták. Megannyi ízletes fogás sorakozott benne, és nagy nehezen tudtak csak választani.

Egy kellemes este és néhány pohár pezsgő elfogyasztása után Viktor a szobájához kísérte a fáradt Hermionét; nyilván remélte, hogy a fiatal hölgy beinvitálja, de erről szó sem volt. Hermione egyszerűen megköszönte az estét, és belépett szobájába. Ledobta táskáját, majd kiállt az erkélyre, és szívszaggató sírásba kezdett.

Úgy érezte, szíve nem működik helyesen; régen oda volt ezért a férfiért, de most, mikor az hozzáért, mérhetetlen undort érzett, és semmi mást. Rita közben egy muskátli alól figyelte Hermione könnyáztatta arcát, és mikor a fiatal boszorkány aludni tért, ő is a szobájába vonult, hogy holnap friss erővel kezdhesse támadását Hermi… vagyis az interjúalanyok ellen.

*

Másnap Hermione első gondolata az volt, hogy többet nem iszik ennyit. A feje eléggé fájt, és arra gondolt, hogy elmegy lezuhanyozni. A fürdőszobába érve arra gondolt, hogy tegnap ide be sem tette a lábát, de legalább mára is maradt valami, amiben gyönyörködhet.

Levetkőzött, megnyitotta a csapokat, és próbált ellazulni a forró vízben. Folyton csak az járt a fejében, hogy valami nem jó benne, és elromlott az évek során, de aztán korholta magát; ne gondolj ilyenekre, nincs semmi baj veled…

A várt ellazulás csak nem akart jönni, így arra gondolt, hogy most igénybe veszi a szálloda egyik szolgáltatását, a masszázst. Kimászott a kádból, megtörölközött, felöltözött, magához vette gyöngyös táskáját, és kilépett az ajtón.

- Nahát, Hermione! – harsant egy ismerős hang a háta mögött. – Micsoda kellemes meglepetés!

Az említett hölgy lassan megfordult, és szembe találta magát munkatársával, a szőke riporternővel, Rita Vitrollal. Hermione meglepődött, zavarba jött kissé, de hogy leplezze zavarát, udvarias mosolyt erőltetett arcára.

- Rita, nagyon örülök. Mit keresel te itt?

- Képzeld, Mafalda megkért, hogy írjak a helyről egy cikket – csicseregte lelkesen Rita. – Megjegyezte, hogy valószínűleg össze fogunk majd futni…

- Értem. – Hermione arca kifürkészhetetlen volt. – És eddig sikerült dolgozni?

- Többé-kevésbé – válaszolta Rita. – De hogyan fejezhetném ki módfeletti örömömet, hogy találkoztunk? – Ezeknél a szavaknál úgy tett, mintha gondolkozna, mire a fiatal nő felvonta szemöldökét. – Áh, tudom már! Meghívhatlak este a fürdő bárjába egy italra?

- Miért is ne? Benne vagyok – mosolygott Hermione, de aztán ahogy ráállt, úgy szerette volna módosítani válaszát, de ezt nem tehette meg, ugyanis Rita közbeszólt.

- Remek, akkor este nyolcra érted jövök, hogy el ne tévedj – azzal sarkon fordult, és úgy eltűnt Hermione szeme elől, mintha dehoppanált volna.

*

Hermione napja nagyjából ugyanúgy telt, mint az előző; leste az alkalmazottakat, beszélgetett velük, figyelte a munkásokat és a beosztottakat, és elcsípett néhány mondatot a vendégek társalgásaiból is: többnyire elégedettek voltak a hellyel és mindenkörű szolgáltatással.

A fiatal boszorkány sem Viktort, sem Ritát nem látta egész nap, de az első esetében ezt nem is bánta; nem akart már a férfire gondolni, és ahogy közeledett a nyolc óra, már Ritára sem akart. Az időpont viszont sietve eljött, és mire Hermione feleszmélt, már a szobájában öltözködött.

Egyszerű mugli ruhákba bújt, majd miután a falióra nagymutatója a tizenkettesre csúszott, lassan kilépett szobájából, és miután meglátta Rita, szívesen visszasétált volna a helyiségbe. Rita viszont karon fogta, a hallba vezette és közben lelkesen magyarázott mellette, és ahogyan beértek a bárba, Hermione egyáltalán nem bánta meg, hogy eljött.

A bár tetszett neki szinte a legjobban; arany színek, megannyi üveg csillogott a fényben, dallamos zene hangzott a falakból, gyönyörű növények hangolták a környezetet, a levegőben pedig buborékok úszkáltak. Hermione és Rita elfoglalták a két üres széket a bárpultnál, és tanulmányozni kezdték az itallapot.

- Jó estét – szólította meg őket a pultos. – Thimothy vagyok, a mixer. Ajánlhatok esetleg?

- Megköszönnénk – vigyorgott Rita.

- Fürdőnk koktélja mindig jó választás – kacsintott Thimothy. – Bubbles, a varázslatok koktélja.

- Rendben – bólintott egyszerre a két hölgy.

Hermione nem emlékezett, mikor beszélt utoljára Ritával ilyen nyíltan és felszabadultan; kitárgyalták a minisztériumot, Kingsleyt, Mafaldát, a Bubblest, és egyszerűen mindent, ami eszükbe jutott. A Bubbles koktél a fürdő jegyeit hordozta; aranyszínű, szénszavas ital, amiből buborékok szálltak fel.

Rita remélte azonban, hogy a sok alkohol vezet némi eredményre, de csalódnia kellett; miután Hermionével felértek, a fiatal boszorkány megköszönte az estét, belépett szobájába, majd bezárta ajtaját. Rita ezt a folyamatot ahhoz hasonlította, mint ahogy Hermione zárult be előtte, akárhányszor csak személyes kérdést mert feltenni, de most elfogadta a vereséget, és ő is elment lefeküdni.

Egy újabb csalódás

Hermione lassan beletörődött, hogy nem látja már Viktort, de mikor negyedik nap a hallban ült, a férfi odasétált hozzá, és ismét vacsorázni hívta. Hermione erre ismét igent mondott, ugyanis az előtte lévő masszázs annyira ellazította, hogy nem tudott negatívan látni semmit.

Ritával azóta nem sokat beszélt; az idősebb boszorkány is el volt foglalva munkájával. Mikor megpillantották egymást, csak intettek, és olyankor Hermione próbált nem túl lelkesnek látszani. Már biztosan tudta, hogy Rita meg fogja őrjíteni, ha sokáig így hajt rá. Esténként már folyton csak úgy tudott elaludni, hogy a boszorkányra gondolt, és álomba sírta magát.

Nem akart változtatni, az neki már akkora lépés lett volna, amit nem tudott volna megtenni. Könnyebb volt elfogadnia Viktor vacsorameghívását, pedig már gondolta, hogy a férfi most jóval többet akar, mint vacsora és pár pohár pezsgő.

Nem gondolta, hogy most egy dühös poloska is az asztal szomszédjuk lesz, és árgus szemekkel figyeli minden mozdulatukat. Hermione gyanúja aztán valóban beigazolódott; Krum egymás után rendelte a pezsgőket, és lassan a lány már azt sem tudta hol van. Forgott körülötte a világ, mikor Viktor javasolta, hogy felkíséri, és a poloska is velük tartott.

A férfi egyre merészebben ölelgetette Hermionét, és ahogy felértek a lány ajtaja elé, durván a falnak lökte, és csókolgatni kezdte a nőt.

- Ne, Viktor, mit csinálsz?! – kiáltotta Hermione, és próbálta ellökni a férfit, de az erősen tartotta. Válaszra sem méltatta a lányt, aki minden erejét összeszedve hadakozott ellene. Krum befogta a száját, és durván a szoknyája alá nyúlt volna, de ekkor a poloska akcióba lendült, és megcsípte a férfi tarkóját, aki erre cifrát káromkodott, és mindkét kezét levette Hermionéról, hogy elkapja a bogarat.

A lány ekkor gyorsan bokán rúgta Krumot, és besietett a szobájába, a fürge poloska pedig lecsúszott a férfi hátán, és bemenekült egy váza mögé. A hoppon maradt Krum belerúgott a falba, és szitkozódva távozott. Rita jót nevetett rajta, majd Hermione szobája felé nézett, de mégis a saját lakosztálya felé vette az irányt, nem is sejtve, hogy a lány ismét könnyeket hullat egy újabb csalódás miatt.

*

Hermione az ötödik reggelen a fürdőszobájába ment, de előtte bejelentkezett egy testmasszázsra. Reggeli után oda igyekezett, s közben az esti incidens miatt többször kapta azon magát, hogy iszonyúan lehangolt és csalódott. Masszázs után dolgozni sem volt kedve, de aztán mégis lement a hallba, ahol Azóval találta szemben magát.

- Granger kisasszony! – kiáltott fel a férfi örvendezve. – Hogy érzi magát?

- Köszönöm, minden rendben – erőltetett mosolyt arcára Hermione.

- Már mondani akartam önnek, hogy kipróbálhatná az egyik privát medencénket – mosolygott Azo. – A Bubbles ajándéka.

- Nagyon kedves, Mr. Azo. – Hermionénak most nem kellett megjátszania a mosolyt; kedves gesztus volt a férfitól. Miután elmagyarázta, hol találja a fürdőt, Hermione már biztos volt benne, hogy ma nem erőlteti a munkát.

*

Hermione órákkal később belépett a gyönyörű terembe, ahol egyetlen, padlóba süllyesztett kád volt. A csempék és a járólap aranyszíne alig látszott a párától és a medencéből jövő buborékoktól. A kád teli volt habos vízzel, ami ránézésre nagyon forrónak tűnt. Hermione lassan bezárta az ajtót, majd a nyugágyhoz lépett, és vetkőzni kezdett. Mikor meztelen volt, megfogta a törölközőt, ami az ágyon volt és magával vitte a medence mellé. Lassan leült a szélére, és belelógatta lábait a vízbe. Az nem volt meleg, csak kellemesen forró. Folyamatosan bugyborékolt, és gőzölgött.

A Hermionét követő poloska pedig egyre közelebb araszolt, nehogy egy pillanatot is elszalasszon a műsorból. Hermione lassan belecsúszott a vízbe, majd teljesen elfeküdt a medencében. Ahogy a kád megérezte, hogy vannak benne, lassan masszírozni kezdte vendégét. A fiatal nő jólesően felsóhajtott, és élvezte, hogy minden porcikája ellazul.

Finom illatú pára vette körül, és teljes nyugodtságot érzett. Ki tudja mióta feküdt így, mikor úgy gondolta, kihasználja hirtelen támadt kellemes magányát, és kezei pillanatok alatt megtalálták legérzékenyebb testrészét. Rita már a medence szélén állt, onnan meresztette szemét Hermionéra.

A fiatal boszorkány lassan kényeztetni kezdte magát, azt gondolva, egyedül van, teljes elszigeteltségben. Ujjai gyengéden mozogtak szeméremén és csiklóján, ami nemsokára hangos sóhajokat csalt ki belőle. Hermione megfeszült, beharapta ajkát, és lehunyt szemein látszott, hogy édes harcot vív önmagával.

- Még – sóhajtotta. – Kérlek, ne hagyd abba…

Nem lehetett tudni kihez beszél, Rita pedig teljesen felizgult a látványtól. Remegett az elfojtott vágytól, és arra gondolt, visszaváltozik emberré, és ráveti magát Hermionéra… lassan, nagyon lassan gondolataiban akarta magát lecsillapítani, teste viszont változatlanul lángolt tovább, ahogy Hermione vonaglását figyelte.

- Kérlek – nyögte Hermione, és hátravette fejét. A víz hullámzott körülette, színes buborékok tömege szállt a mennyezet felé, hogy ott meghaljon. Pokolian szexi látvány volt, ahogyan várta a rég érzett orgazmust. Pár pillanat múlva hatalmasat rándult, arca görcsbe feszült, és nyögdécselve felkiáltott: - Rita!

A kövér poloska eddig bírta a kiképzést; villámgyorsan az ajtóhoz rohant, kimászott alatta, majd felvette ember alakját, és immár ziháló, kócos nőként rohant szobájába, hogy hasonló kényeztetésben részesítse magát.

Hermione nehezen magához tért, és lemosta arcát. Leült, majd nagyokat sóhajtva átkarolta térdeit, és várta, hogy légzése visszanyerje normális ütemét. Nem szokta így elveszteni a fejét, és szégyellte magát a kirohanás miatt, de egyúttal félt is; bele se akart abba gondolni, mi lett volna, ha valaki meghallja, kilesi. Fogalma sem volt, hogy ejthette ki a nevét…

Szeretett volna vele lenni, de tudta, hogy lehetetlen; a riporternő nem akarna tőle semmit. Hermione hagyta, hogy könnyei folyjanak, reszketett a szíve a reménytelen szerelemtől, és fogalma sem volt, hogy nem messze tőle Rita a mennyben járva őreá gondol.

Forever – Mindörökké

Hermione ezután az eset után többet látta, hogy Rita minden ok nélkül megmosolyogja, és elneveti magát, miközben beszélgetnek. Többször megfordult a fejében, hogy a nő tudhat a medencés esetről, de mindig megnyugtatta magát; az ajtó be volt zárva, semmiképp sem juthatott be a terembe. Talán nem tudott, vagy nem akart arra gondolni, hogy plátói szerelme nem felejtette el, hogyan kell bogárrá változni.

Utolsó napján Hermione fáradtan bújt ágyába, és mérhetetlen öröm töltötte el amiatt, hogy a munkáját elvégezte; az eredmény kicsit sem lepte meg. Minden munkás tökéletes volt, és a Bubblesben minden rendben haladt. Hermione azzal a gondolattal aludt el, hogy még visszatér ide egyet ellazulni. Nem tudta kit hív meg, de mikor sorra vette ismerőseit, már az álmok világában folyt az elmélkedés. Az oldalára fordult, a párnájához bújt, és halkan szuszogva pihent így pár órát.

*

Rita tudta, hogy Hermione már alszik. Lassan bemászott ajtaja alatt, s közben azon gondolkozott, mekkora rutinja van már ebben; évek alatt számtalanszor folyamodott ehhez a tisztességtelen módszerhez, hogy kihallgassa, kifigyelje áldozatait.

Ahogy visszanyerte emberi alakját, látta, hogy Hermione az oldalára fordulva egyenletesen szuszog, és már az álmok birodalmában jár. Csak egy egyszerű, mégis szexis hálóinget viselt, ami alig takart, de bájaiból nem sokat mutatott. Hosszú, barna haja végigterült a párnán, és az arcába is hullott egy-két tincs. Rita lassan odasétált hozzá, és kisöpörte Hermione szeme elől a kóbor szálakat.

Gyönyörűnek találta. Rita tudta már akkor, mikor a Trimágus Tusán találkoztak, hogy neki kell ez a lány. Nem telt úgy év, hogy ne látta volna egyszer is; akár az utcán futottak össze, akár a Minisztériumban, mindig érezte, követnie kell, megszereznie és szeretnie addig, míg csak él.

Ahogy Hermione testét figyelte, eszébe jutott a fiatal nő magánakciója a privát medencénél; ahogy elképzelte meztelenül és kiszolgáltatottan, elfogta a vágy, hogy a boszorkány pőre, selymes bőrét csókolja. Belelovalta magát a képzelgésbe, és szinte megőrült tőle. A testében dúlt a vágy, melege lett, és már tudta, hogy megteszi azt, amit eltervezett.

Intett a pálcájával, mire Hermione két csuklóját és lábát puha pamuttal bevont bilincs kötözte az ágy támlájához. A fiatal nő szeme azonnal felpattant, és ahogy szembe találta magát a pálcát tartó, ördögien mosolygó Rita Vitrollal, több dolgot érzett egyszerre; dühöt, szégyent, és mérhetetlen kíváncsiságot.

- Mit akarsz? – kérdezte Hermione hisztérikusan, mikor felmérte a helyzetet; majdnem meztelenül, kikötözve fekszik plátói szerelme és egykori ellensége előtt, aki hibátlan öltözékben, pálcával áll előtte. Nem tudta mire vélni a helyzetet.

- Szerintem nem nehéz kitalálni – villantotta meg fogsorát Vitrol, és ismét intett a pálcájával; Hermione hátrahőkölt, de Rita csak két gyertyát varázsolt elő, meggyújtotta őket, így a fényforrás már csak ez maradt a szobában.

- Leitathattalak volna, de Krum azzal már próbálkozott – jegyezte meg epésen Rita. – Túl sablonos nem akartam lenni. Te nem ilyen bánásmódot érdemelsz.

Hermione nagyokat pislogott, és lassan agyába csúsztak a képek, de semmi esetre sem akarta megkönnyíteni Rita dolgát. Enyhe félelem is megjelent benne, de remélte arcán csak az undor és az ellenszenv kifejezése ül, de Rita következő mondata kicsalta arcára a félelmet.

- Láttam a kis magánakciódat. Mi tagadás, inspiráló volt.

Hermione már lassan levegőt is alig kapott a méregtől, és érezte, hogy tagjai remegni kezdenek.

- Hogy merészeled… mit képzelsz magadról, hogy csak így…

- Megtanulhatnád, Hermione, hogy a világban nincs igazság – nevetett Vitrol. – Lám-lám, a felnőtt nőről kiderül, hogy nincs tisztában a világ fogalmával…

- Egy aljas, rosszindulatú hárpia vagy, semmi más! – kiáltotta magából kikelve Hermione, és mivel mozogni nem tudott, arckifejezésével fenyegette a szemtelenül mosolygó Ritát.

- Azon nem gondolkoztál, hogy miért követlek folyton? – csattant Rita kérdése. – Ha nem lestek volna ki, nem tudnám, hogy mit érzel, és mindketten szenvedhetnénk tovább még hosszú évekig…

- Miért, mit érzek? – feleselt Hermione. Fellengzős stílusa ellenére meglágyult a szíve, és egyre kellemesebb érzések kerítették hatalmába.

- Ezt neked jobban kéne tudnod. – Vitrol közelebb lépett; így már csak egy mozdulat lett volna, hogy a fiatal nőre vesse magát. – Remélem, nincs még egy Rita nevű nő a baráti körödben…

- Rita, én… - nyögött fel Hermione, mikor a boszorkány kezét érezte meztelen combján. Minden neheztelése, kételye és félelme elszállt, ahogyan első testi kontaktusuk létrejött.

- Csak nem olyan rossz ez, igaz? – vigyorgott Rita, ahogy Hermione lehunyta szemét a mozdulatra. Aztán ahogy folytatta a simogatást, szinte már ő kezdett rimánkodni a folytatásért.

- Kérlek – súgta halkan. – Nem tudok már parancsolni magamnak…

Hermione kinyitotta szemeit, majd beleharapott az ajkába. Vitrol egy pálcaintéssel elengedte a lányt, majd lassan ráfeküdt és ajkát Hermionééra tapasztotta. Első csókjuk lágy volt, és érzéki, testük ki volt éhezve valakire, akit megérinthetnek. Rita gyengéden Hermione hajába túrt és simogatni kezdte a selymes tincseket, közben a fiatal lány magához ölelte újdonsült szeretőjét.

Rita illata, édes csókja és szelíd érintése minden gátlást megszakított benne; sírni tudott volna a boldogságtól, hogy végre teljesült az álma. Igazat adott Ritának abban, hogy a nő helyesen cselekedett; ha nem tör be hozzá, nem lesi ki és nem nyomul ennyire, akkor még mindig ezt az alávaló szőkét siratná. Most viszont más miatt tudott volna sírni.

Rita közben csókolgatni kezdte Hermione nyakát, aki oldalra döntötte fejét, és úgy várta a kényeztetést. Rita egyik keze lassan beférkőzött a boszorkány vékony hálóruhája alá, és simogatta az ott lévő selymes bőrt. Hermione közben kihámozta Ritát a ruhájából, és élvezettel bújt a nő csupasz bőréhez. Néha eszébe jutott, hogy gyorsan haladnak, de nem érdekelte túlságosan semmi; olyan régóta várt erre, hogy az idejét se tudta volna megmondani, így aztán semmi kifogása nem volt a folytatást illetően.

Hermione aztán föntebb mászott, majd egy óvatlan pillanatban hátralökte Ritát, hogy ő kerülhessen feljebb.

- Na, mit szeretnél? – kérdezte huncut mosollyal a lány, s közben megcsókolta Rita ajkait.

- Téged – sóhajtotta a boszorkány. Hogy leesett Hermione álla, enyhe kifejezés. De nem foglalkozott a zavarával, felfedezőútra indult a boszorkány testén: minden porcikáját végigcsókolta, a melleinél viszont sokat időzött el.

Hermione lassan melléfeküdt, a kezeit Rita combján nyugtatta, és lágyan csókolgatta a bőrét, ahol csak érte. Ahogy megtapasztalta, a nyaka volt a legérzékenyebb, de az volt a háta és a vállai is. Olyan gyönyörű és nyugodt percek voltak, amiket átéltek egymással…

Lassan Rita is kezdett feloldódni: egyre merészebben simogatta Hermionét, s benne az érintése hatására ismét feléledt a vágy.

Behunyta a szemét, és szinte érezte, hogy körbeveszi a gondoskodás és a nyugalom, ami Ritából áradt. Karjai gyengéden öleltek, és puha bőrével hozzásimult. Hermionénak annyira jól esett, hogy végre valaki figyel rá… hosszú évek óta Rita volt az, akit ennyire közel engedett magához, és hagyta, hogy úgy játsszon vele, ahogy csak akar. Megnyugtatta a boszorkány kedvessége és gyengéd érintése, és tudta, hogy ebből még többet akar kapni.

Miközben a keze Rita hasát kényeztette, érezte, hogy lassan, de kitartóan próbálja levenni róla a hálóingét. Pár pillanatra megmerevedett, de aztán engedett neki: jól tudta, mit fog tenni, de csodálatos volt Rita szemeibe nézni, miközben elpirult, és abban a pillanatban semmit sem tudott volna tőle megtagadni.

Rita gyengéden húzta le a lányról azt az egyszerű hálóinget, és ahogy lekerült róla, Hermione arcába tódult a vér. Behunyta a szemét, de Rita csak lassan átölelte és ledöntötte az ágyra. Hermione kissé széttolta a lábait, hogy Rita minél közelebb feküdhessen rá, de ahogy megérezte őt olyan közel magához, végigfutott a hátán a hideg. Rita felpillantott, de szavak nélkül is megértették egymást: tudta, hogy neki is ez az első hasonló érzése évek óta, és ismét boldoggá tette a tudat, hogy Ritával lehet.

Rita hozzáhajolt, és akkor Hermione beletúrt abba a szőke, hosszú hajába, majd lentebb csúsztatta a kezét a hátára… Rita halkan felsóhajtott, és tovább csókolgatta Hermione nyakát. Azt a néhány ruhát, ami Ritán maradt, Hermione lehúzta róla, és ahogy végignézett Rita meztelen testén, hirtelen leverte a víz, az arca pedig az este legvörösebb színét produkálta.

A boszorkány látszólag már nem ezen a földön járt: halkan nyögdécselt, remegett és sóhajtozott a csípője pedig ritmikusan mozgolódott. Hermionét felizgatta a látvány, és nem tudta már, meddig fogja kibírni, hogy ne vesse rá magát Ritára. A nyelvével elkezdte kényeztetni a melleit, majd a hasát, és közben a kezével egyre lentebb haladt, amíg meg nem érezte a forróságát: ahogy elérte, Rita felsóhajtott, és az egyik kezével a hajába túrt. Hermione testének minden pontja bizseregni kezdett, és felnézett, hogy láthassa arcát, miközben beléhatol.

Rita felnyögött, az arca pedig hűen mutatta azt az édes kínlódást, amit a testében érez. Hermione csak pár pillanatig gyönyörködött az arcában, majd lehajtotta a fejét, és a szájával is kényeztetni kezdte. Annyira forró volt, annyira édes és annyira ellenállhatatlan, hogy Hermione nő létére nem tudott elképzelni nagyobb örömet, mint hogy ezt okozhatja egy másik nőnek, és nem tudott elképzelni nagyobb jutalmat, mint azt, hogy valóban ő teheti ezt Ritával.

A boszorkány az egyik kezével a lepedőt szorongatta, a másikkal pedig Hermione hajába kapaszkodott, és hiába húzta, Hermione még ezt is élvezte. Néha azon kapta magát, hogy a teste szinte magától mozgolódik, és hogy a legérzékenyebb testrésze az ágyhoz dörzsölődik. Próbált uralkodni magán és Ritára figyelni, mikor a boszorkány hirtelen felsóhajtott, és Hermione hajába markolva felnyögött. Pár pillanatig, míg így maradt, ahogy teste ívbe feszült, és mikor Hermione kinyitotta a szemét, határtalan gyönyört érzett, amikor meglátta Rita arcát. A boszorkány az ajkát harapdálta, és ahogyan visszatért a földre, egy csodálkozó sóhajjal hátradőlt az ágyon.

Rita utolsó erejével felhúzta magához Hermionét, és ő reszketve bújt a karjaiba. Rita szaporán vette a levegőt, arca kipirult, és mikor gyengéden magához húzta Hermionét, hallotta, ahogy a

fülébe súgja:

- Köszönöm…

Forróság áradt szét a Hermione testében, olyan különös, teljes érzés. Simogatta Rita arcát, megcsókolta, de akárhányszor csak megmozdult, mozdult vele a csípője is, és ettől kedve lett volna megőrülni. Rita elmosolyodott, majd megcsókolta és közben lassan hátradöntötte az ágyon. Fölémászott, és pár pillanat múlva a kezei és a szája egyszerre kényeztették Hermione testének érzékeny pontjait.

Hermione nem tudta elképzelni, honnan tanulta Rita azt a nyelvtechnikát, amivel a fiatal boszorkány melleit becézgette, de a lány csak arra tudott gondolni, hogy milyen csodálatos volt. A fiatal boszorkány halkan suttogott és sóhajtozott a fülébe, és mikor megérezte Rita egyik ujját a combjai között, megmerevedett. Rita ismét csókolgatni kezdte Hermione nyakát, ahogy az suttogott, és mosolyogva Hermionéra nézett, majd lassú mozdulatokkal csúsztatta fel az ujját Hermionéba. Rita pár pillanatig még nem mozdult, csak hallgatta Hermione zihálását, de utána ritmikusan mozgatni kezdte a kezét. Hermione csípője a kezével együtt mozdult, és teljesen széttolta a lábait, hogy Rita azt tehessen vele, amit akar. Rita végignézett rajta, aztán csókolgatni kezdte Hermione mellkasát, hasát, és ahogy egyre lentebb ért, szája elkalandozott Hermione combja felé.

Hermione mindkét kezével a hajába markolt, és nyögésekkel adta Rita tudtára, mikor a boszorkány nyelve célba talált. Érződött a mozdulatain, hogy zavarban van, de mégis annyira édes volt, hogy Hermione gyönyörködni tudott csak benne. Rita lehunyt szemei, a piros arca és huncut nyelve elég volt ahhoz, hogy Hermione izmai megfeszüljenek az ujja körül pár pillanatra, majd egy hangos sóhaj kíséretében elernyedjenek. Csillagok táncoltak Hermione körül, ő pedig lassan zuhant vissza Rita karjai közé.

Végtelenül hosszú percek teltek el így. Hermione elbóbiskolt, és Rita is kezdte álmosnak érezni magát. Ásított egyet, majd átölelte Hermionét, és magukra húzta a takarót. Hermione kinyitotta a szemét, és már egy cseppet sem tűnt álmosnak.

- Ezért harcoltad ki Mafaldától, hogy te is jöhess, igaz? – szegezte hozzá a kérdést.

- Igen – ásított a boszorkány. – De látom, magadtól is rájöttél. Szidhatsz és dühönghetsz, de egy cseppet se bántam meg.

- Eszembe sem jutott ilyesmi – vigyorgott Hermione. – Tudod, én se bántam meg.

Mindketten elmosolyodtak, Rita pedig Hermionéhoz hajolt, és lassan megcsókolta. Kezei gyengéden simogatta a fiatal nő arcát, Hermione ujjai pedig elvesztek Rita hajában.

- Velem maradsz? – szakította meg a csókot Hermione félénk kérdése, és tudta, megőrül, ha a válasz esetleg nem lesz.

- Csak ha eltöltünk még egy hetet itt, mint egy pár. – Rita kék szemei ragyogtak, mint a gyémánt, ugyanis tudta, hogy mindkét kérdésre a válasz egy egyszerű, őszinte, szívből jövő igen.

Több szó nem is esett köztük azon az éjjen; mindketten jól tudták, hogy most semmire sem mennének a szavakkal. Boldog időszak kezdődött most számukra, akkor is, ha Mafalda nem értette, miért kértek még egy hetet munkájuk befejezésére hivatkozva. A Hermione lelkében lévő buborék percről percre erősebb lett, és a szerelme miatt érezte; már senki és semmi nem tudja kipukkasztani azt.

Vége.